Palágyi Menyhért életrajza
(Silberstein M. Salamon)
(Paks, 1859. dec. 16. – Darmstadt, Németo., 1924. júl.14.)
Filozófus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.
~Lajos költő testvérbátyja.
1877–től a budapesti műegyetem hallgatója volt. 1881-ben tanári diplomát szerzett. Ezután egy ideig újságíróként működött. 1886-tól Budapesten, majd vidéken, később 1918-ig ismét a fővárosban középiskolai tanár. 1887-ben az Új Nemzedék, 1891-ben a Jelenkor c. rövid életű folyóiratok szerkesztője. 1900–03-ban külföldi tanulmányutat tett. 1905-től a kolozsvári egyetem magántanára. 1919-től Darmstadtban élt. Keyserling Schule der Weisheitjén működött.
A századelő filozófiai életének kiemelkedő alakja, aki kitűnt szuverén gondolkodásával, műveltségének és érdeklődésének széles körével. A filozófián kívül matematikai és természettudományi, továbbá irodalmi és társadalomelméleti kérdésekkel egyaránt behatóan foglalkozott.
Különleges jelentőségűek Palágyinak a tér és az idő kérdéséről vallott – először már 1896-ban kialakított, majd 1901-ben teljesen kidolgozott – tanai, amelyek szempontjaival évekkel megelőzte a relativitáselméletet (1904). Alapvetõ a relativitás elmélet és a modern fizika kapcsolatáról írt „Neu Theorie des Raumes und der Zeit” c. tanulmánya (Leipzig, 1901.).
Az 1880-as években – mint a Gyulai Pállal és körével szembeforduló irodalmi ellenzék egyik vezető alakja – irodalmi tanulmányokat és kritikákat tett közzé. A Petőfi Társ. tagja volt (1887). Később főleg német nyelven fejtett ki filozófiai munkásságot. Bölcseleti téren a biológiai idealizmus irányzatát képviselte, Klagesre és Schelerre volt komoly hatással.
Fő művei:
Az ész törvénye (Bp, 1896);
Madách Imre élete és kötészete (Bp., 1900);
Neue Theorie des Raumes und der Zeit (Lipcse, 1901);
Kant und Bolzano (Halle, 1902);
Die Logik auf dem Scheidewege (Berlin, 1903);
Az ismerettan alapvetése (Bp., 1904);
Naturphilosophische Vorlesungen (Charlottenburg, 1907);
Theorie der Phantasie (1908);
Petőfi (Bp., 1909);
Die Relativitätstheorie in der modernen Physik (Berlin, 1914);
Marx és tanítása (Bp., 1920);
M. Palágyi’s gesannnelte Schriften (I–III., Lipcse, 1925 – 26).
Irodalom:
Tardos-Krenner Viktor: Emlékezéseim Palágyi Menyhértre (Nyugat 1924);
Solt Hugó: Palágyi Menyhért bölcselete (Bp., 1943)
Komlós Aladár: Irodalmi ellenzéki mozgalmak a XIX. sz. második felében (Bp., 1956);
Simonovits Anna: Palágyi Menyhért filozófiai nézetei
(A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn, szerk. Kiss Endre és Nyiri János Kristóf Bp. 1977);
Németh G. Béla: A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozivitizmus korában (Bp., 1980)