Palágyi Menyhért életrajza (Silberstein M. Salamon) ~Lajos költő testvérbátyja. 1877–től a budapesti műegyetem hallgatója volt. 1881-ben tanári diplomát szerzett. Ezután egy ideig újságíróként működött. 1886-tól Budapesten, majd vidéken, később 1918-ig ismét a fővárosban középiskolai tanár. 1887-ben az Új Nemzedék, 1891-ben a Jelenkor c. rövid életű folyóiratok szerkesztője. 1900–03-ban külföldi tanulmányutat tett. 1905-től a kolozsvári egyetem magántanára. 1919-től Darmstadtban élt. Keyserling Schule der Weisheitjén működött. A századelő filozófiai életének kiemelkedő alakja, aki kitűnt szuverén gondolkodásával, műveltségének és érdeklődésének széles körével. A filozófián kívül matematikai és természettudományi, továbbá irodalmi és társadalomelméleti kérdésekkel egyaránt behatóan foglalkozott. Különleges jelentőségűek Palágyinak a tér és az idő kérdéséről vallott – először már 1896-ban kialakított, majd 1901-ben teljesen kidolgozott – tanai, amelyek szempontjaival évekkel megelőzte a relativitáselméletet (1904). Alapvetõ a relativitás elmélet és a modern fizika kapcsolatáról írt „Neu Theorie des Raumes und der Zeit” c. tanulmánya (Leipzig, 1901.). Az 1880-as években – mint a Gyulai Pállal és körével szembeforduló irodalmi ellenzék egyik vezető alakja – irodalmi tanulmányokat és kritikákat tett közzé. A Petőfi Társ. tagja volt (1887). Később főleg német nyelven fejtett ki filozófiai munkásságot. Bölcseleti téren a biológiai idealizmus irányzatát képviselte, Klagesre és Schelerre volt komoly hatással. Fő művei: Az ész törvénye (Bp, 1896); Irodalom: Tardos-Krenner Viktor: Emlékezéseim Palágyi Menyhértre (Nyugat 1924);
|