Már a XVII. századból vannak olyan adataink, hogy a tengeri halászatra legalkalmasabb trópusokon néhány évenként elapad a halkészlet. Peru és Ecuador partjainál ez leggyakrabban karácsony előtt következik be. A halászok ilyenkor fölszedik hálóikat, és hazatérnek családjaikhoz. E nevezetes esemény összekapcsolódott a Kisded (spanyolul El Nino) születésével, s innen származik a jelenség neve is.

Az időjárás szabályos és szabálytalan változékonysága végigkíséri életünket. Könnyen felismerhetők a Földünk tengely körüli forgása miatt fellépő egynapos, a tengelydőlés és a Nap körüli keringés miatt fellépő egyéves periódusok, de a jégkorszakok váltakozását okozó 21 ezer és 40 ezer éves periódusokat is már csaknem száz éve ismerjük. Az elmúlt években egy három és hét év közötti periódusú változékonyság hívta fel magára a közvélemény figyelmét.
A meteorológusok már több évtizede keresik annak okát, hogy bizonyos években miért és hogyan növekszik meg a szélsőségekre való hajlam. Egy ilyen jelenségkört először Dél-Amerikában írtak le El Nino néven a múlt század végén. Azóta több földrészen is felismerték a hatását: szélsőséges szárazság, erdőtüzek, más helyen heves viharok, esőzések és árvizek, szokatlan erősségű hóviharok, gyakori tornádók és hurrikánok jellemzik azokat a hónapokat, amikor El Ninóról beszélhetünk. Először a múlt század végén figyelték meg, hogy az El Nino kisebb halhozamát egy hideg tengeráram, a Humboldt- vagy más nevén a perui áram gyengülése okozza. Ilyenkor a hideg tengervíz helyére nyomuló melegebb víz tápláléktartalma csekélyebb, ezért a halhozam is kisebb a megszokottnál.

Trópusi oszcillációk

Ha a légköri mozgások hajtóerejének legfontosabb forrását, a légköri hőerőgép mozgatóját keressük, kétségtelenül a trópusi területeket kell vizsgálnunk. Ezt tette századunk elején Sir Gilbert Walker, az Indiai Meteorológiai Szolgálat vezetője is. Vizsgálatainak eredményeit egy hatkötetes vaskos könyvsorozatban tette közzé 1920 és 1936 között. Kimutatta, hogy a trópusok bizonyos területein nem egymástól függetlenül, hanem egymással összekapcsolva változnak bizonyos légköri paraméterek. Például a Csendes-óceán két különböző pontján, az ausztráliai Darwinban és a tőle csaknem 8 ezer kilométerre keletre fekvő Tahitin ellentétes irányú a légnyomás változása: ha Darwinban magasabb a légnyomás az átlagosnál, akkor Tahitin alacsonyabb, és fordítva. Ezt a mérleghintára emlékeztető jelenséget nevezzük déli oszcillációnak.
Jacob Bjerknes, a norvég származású meteorológus 1969-ben rámutatott, hogy a Walker által leírt oszcilláció és a perui halászok által megismert El Nińo szorosan összefügg egymással: az Egyenlítő két oldalán fújó keleties passzátszelek nyugat felé hajtják az óceán vizét, ez pedig Indonézia közelében eléri a medence szélét, és ott összetorlódik. A legújabb műholdas mérések is igazolják, hogy a majdnem azonos földrajzi szélességen fekvő Fülöp-szigeteken mintegy 60 centiméterrel magasabb az átlagos tengerszint, mint a közép-amerikai Panamában. A 15 ezer kilométernyi sodródás során a perzselő trópusi napsütés hatására a felszíni tengervíz hőmérséklete is jócskán megemelkedik. A meleg tengerfelszín fölött felszálló légáramlatok alakulnak ki, tornyos gomolyfelhők jönnek létre, és napról napra kiadós eső hull. A levegő 12-15 kilométeres magasságokban ismét kelet felé áramlik, majd a ciklus a kontinens fölött leszálló légmozgás formájában ér véget.


Darwin (folyamatos vonal) és Tahiti (szaggatott vonal) légnyomási
anomáliájának „ellentétes ütemű” időbeli változása 1950-től napjainkig

A dél-amerikai partoktól távolodó víztömeg helyére az alsóbb rétegekből és a sarkvidékek irányából hideg, haltáplálékban gazdag víz áramlik. A keleties légáramlatok nemcsak az óceán vizét, hanem a nedves légtömegeket is elsodorják Dél-Amerika partjaitól. Ilyenkor az Andok magasan elterülő sivatagjaiban még nagyobb a csapadékhiány.
Az egész áramlási kört Jacob Bjerknes a déli oszcillációt leíró brit tudósról nevezte el, ezért az Walker-cirkuláció néven vált ismeretessé. A teljes jelenségkört a szakemberek El Nińo – Déli Oszcilláció (rövidítve ENSO) néven emlegetik.

Megfordul a szél

Bizonyos években a cirkuláció helyét merőben más áramlási rendszer veszi át. Egyelőre ismeretlen okokból három–hét évente a passzátszél nagymértékben gyengül, s időnként a keleti áramlás helyét éppen ellentétes, nyugati szelek veszik át. Ilyenkor elmarad a hatalmas víztömegnek nyugat felé való vándorlása, s Peru partjainál elmarad a hideg tengeráram, visszaesik a halhozam.
A Walker-cirkuláció irányának megváltozása a halászaton kívül az időjárást is igencsak megváltoztatja. A Csendes-óceán nyugati peremén – például a Fülöp-szigeteken – elmaradnak a kiadós esőzések. Az El Nino évében a szokásos havi 80–100 milliméter helyett csak 20–30 milliméter csapadékot mérnek. A csapadék hiánya miatt szárazság lép fel, lehetetlenné válik a mezőgazdasági termelés, gyakran alakulnak ki erdőtüzek.

1. Az El Nińo évében (jobb oldali ábra) gyengül a keleties passzátszél,
melegebb a felszíni víz, kisebb a halhozam
(A termoklin réteg hőmérséklete egyenletesen csökken)

 

2. A Walker-cirkuláció átlagos években és az El Nińo idején

Peruban és Ecuadorban azonban ott is hull csapadék, ahol az átlagos évi csapadékmennyiség a 10 millimétert sem éri el! Ilyenkor – sok év múltán – kietlennek, kopárnak látszó sivatagok borulnak ismét virágba. És ilyenkor a trópusi ciklonok és tájfunok – az Ázsia keleti partjai felé fújó passzátszél gyengülése miatt – kevésbé pusztítanak a Csendes-óceán fölött.

Távkapcsolatok

Jacob Bjerknes fölfedezése óta Földünk legkülönbözőbb pontjain vizsgálták az időjárási szélsőségek (például a szárazság, a heves esőzés, az erős tornádók és hurrikánok) kialakulásának feltételeit és előfordulásuknak a gyakoriságát. Több vizsgálat rámutatott, hogy az időjárási szélsőségek előfordulása szinkronban van az El Nino éveivel: enyhe telek Alaszkában, szokatlan erősségű hóviharok Kaliforniában, kimaradó monszunperiódusok, ingadozó hómennyiség a Himalájában, szárazság a Szahel-övezetben, változó tornádó- és hurrikán-gyakoriság Észak-Amerikában.
E „távkapcsolatok” létezését több szakértő is megkérdőjelezi: kétségesnek látszik, hogy a Walker-cirkulációban is kifejeződő hatás miként jut el más világrészekre. A hatás közvetítésére magyarázatot találni egyelőre csak a csendes-óceáni partvidékkel is bíró Észak-Amerika estében sikerült.


3. Az El Nińo hatásai és távkapcsolatai
(világoszöld: nedves és meleg; lila: nedves és hideg; zöld: nedves;
piros: meleg; barna: száraz; sárga: száraz és meleg)


4. A La Nińa hatásai és távkapcsolatai
(világoskék: hideg; lila: nedves és hideg; zöld: nedves;
narancs: száraz és hideg; barna: száraz; sárga: száraz és meleg)

Egyébként talán arról lehet szó, amit az indiai monszun és az El Nińo kapcsolatáról éppen az utóbbi hónapokban sikerült kimutatni: igaz, hogy „egyszerre” lépnek működésbe, de egyik sem okozója vagy módosítója a másiknak. Legföljebb mindkettőre a légkörnek ugyanaz az egyelőre ismeretlen belső tulajdonsága van hatással.
Ha a pontos összefüggéseket nem ismerjük is, azért a távkapcsolatokban megfogalmazott információ így is hasznunkra lehet. Ha figyeljük a Csendes-óceán megfelelő övezetében a tengervíz hőmérsékletének változását, következtetni tudunk arra, lesz-e El Nino.

Kislány ajándékba

Az elmúlt években érdekes szemszögből elemezték újra az El Nino-adatsorokat. Azokat az éveket is megvizsgálták, amikor a tengerfelszín nem melegebb, hanem hidegebb volt az átlagosnál. Azokban az években nem változik meg sem a Walker-cirkuláció, sem a tengeráramlások iránya, csak éppen intenzívebbé válik. A kutatók tréfás elnevezése szerint azokban az években nem fiú, hanem kislány (spanyolul La Nina) képében születetik meg a Kisded.
Az eddigi vizsgálatok szerint a legtöbb El Nino-évet követte egy La Nina-év, mintha az inga visszalendülne az ellenkező oldalra. Némelyek ugyan vitatják a definíció jogosságát, különbség mindenesetre mutatkozik az átlagos és a hidegebb vízhőmérsékletű évek időjárása között. Az Atlanti-óceán fölött a La Nina évében 50 százalékkal gyakoribbak a hurrikánok, mint az El Nino idején. Nagyobb az átlagos szélsebesség is a hurrikánokban (110 helyett óránként 130 kilométer), s nagyobb a hurrikánok átlagos erőssége is (0,9 helyett 1,3 a Saffir–Simpson-skálán), ami bizony, nagyobb pusztítással jár.
A kutatásokat segíti, hogy az 1997/98. évi El Nińo-eseményt 1998/99 fordulóján egy La Nińa követte, s az előjelek szerint ez még az idei télen is érezteti hatását. E vizsgálatok kimenetele még bizonytalan, egyvalami azonban már most bizonyos: a hurrikánokkal kapcsolatos előrejelzések 1999-ben – sajnos – beváltak.

Dr. Gyuró György
(ELTE, Meteorológiai Tanszék)